Fájdalommal és együttérzéssel tudatjuk mindenkivel, hogy életének 92. évében meghalt Kallós Zoltán néprajzkutató és népzenegyűjtő. Rövid szenvedés után 2018. febrár 14-én válaszúi otthonában érte a halál.
Kallós Zoltán 1926-ban született Válaszúton. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön végezte, majd Kolozsváron tanítói diplomát szerzett. Először a kalotaszegi Magyarvistán majd a moldvai Lészpeden tanított, 1955-ben pedig elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát. 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt. Szabadulása után újra tanított, majd faipari vállalati alkalmazott volt Gyimesben.
A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben végzett gyűjtéseket, a folklórnak szinte minden műfaját érintette. Különös jelentőségűek az énekes és hangszeres zenei, a népszokás és a szokásköltészeti gyűjteményei.
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat.
Díjai, elismerései: 1990 – Életfa-díj; 1993 – Magyar Művészetért díj; 1996 – Kossuth-díj; 1996 – Julianus-díj; 1997 – Martin György-díj; 1997 – Szeged város díszpolgára; 2000 – Magyar Örökség díj; 2001 – Magyar Corvin-lánc; 2003 – Kölcsey-emlékplakett; 2005 – a Csángó Kultúráért díj (visszautasította); 2006 – Hazám-díj; 2010 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal; 2011 – a Köztársaság Elnökének Érdemérme; 2014 – A Nemzet Művésze; 2015 – Magyar Művészeti Akadémia életműdíja; 2016 – Kolozs megye díszpolgára; 2016 – Szent István-díj; 2017 – Kossuth-nagydíj; 2017 – Europa Nostra-díj[8] és közönségdíj; a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere; a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja; a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Fájó szívvel búcsúzunk, nyugodjon békében Zoli bácsi!
